Életem így, pajzsmirigybetegen

Életem, szerelmem, mindenem! Köszönöm, hogy elviselsz. Köszönöm, hogy mellettem állsz, hogy ezer bajod ellenére simogatod a fejemet, mielőtt elindulsz dolgozni és itthon hagysz, hogy munka után sietsz haza hozzám, hogy átölelsz, ha fulladok, hogy ha kell, te magad készíted el a gyógyteát, hogy bekapcsolod a sólámpámat, hogy főzöl nekem.Én nem vagyok olyan jó, mint te,… Tovább »

Egy ideje észrevettem, hogy mindenhol ott van a hajam. Egy tincs a felmosóvízben, egy másik a férjem ruhái között, a harmadik a frissen porszívózott földön. Pár hónapja még viccbe is foglaltam, hogy akinek nincs elég haja, szívesen adok, mert nekem a kelleténél talán több is jutott. Hátközépig érő, hosszú, vastagszálú, vörös hajam van, kezelhetetlen, kócolódó,… Tovább »

Ma átjött hozzám Kitti. Nem tudom azt mondani, hogy barátok vagyunk, ugyanis a legtöbb barátomat már rég leépítettem magam körül, volt, akit azért, mert éreztem, ahogy elszívja az összes életerőmet, mást azért, mert a múltamra emlékeztetett, vagy magával húzott egy más szintre (lejjebb – nem azért, mert odáig vagyok magamtól), megint mással meg egyszerűen kedvem… Tovább »

Még mindig vannak rosszabb napok, amikor sírhatnékom van és depressziós vagyok, amikor nem kapok elég levegőt, amikor összefolynak az órák, napok, hetek, szinte hónapok hömpölygő folyamává a pillanatok, és nem tudom megfogni. Ma épp a légzés jelent problémát. Már túl vagyok egy galajteán, amit az elején rühelltem, mára már egészen megszerettem az ízét. Bennem van… Tovább »

Valamiért mindenki úgy van vele, hogy a rossz dolgok csak másokkal történnek meg. Ez a “más” jelen esetben én vagyok.Sajnos (vagy szerencsére, hiszen lehet, hogy ezért derült ki a betegségem) tünetek valóságos, komplett halmaza vagyok. Fulladástól kezdve a fáradtságon, állandó idegi kimerültségen, depresszión túl a hízásig sikerült jó sok tünetet produkálnom, mire megértettem, hogy nem… Tovább »